 FRISS No.1. - a Sony music és a Private Moon Productions válogatásalbuma november közepén látott napvilágot. Az immáron két éve a reflektorfénytől távol, producerként, szerzőként dolgozó Pierrot és két társa, Lepe (Lepés Gábor) és Joe Hiredman (Béres József) jegyzi a produkciót, mint zenei és szellemi irányítók. Az albumon hét előadó két-két felvétele található különböző stílusok jegyében. A hip-hop-tól az acid jazz-en és house-on át a jungle-ig minden megtalálható, amely a vezető nyugat trendeket jellemzi, de hazánkban még nem mindegyik érte el a hallgatóságot, az új dolgokra nyitott közönséget. Underground vagy mainstream? A kérdésre Kárpáti Attila kereste a választ, miközben a lemez producereivel beszélgetett: Miért pont FRISS az album címe és mi az a No.1.? LEPE: Egyszerű a válasz: a lemezre csupa olyan előadó készített felvételt, aki friss, új tehetségnek számít, sőt, a megszólaló műfajok többsége is ropogósan friss, főleg Magyarországon. PIERROT: Érdekességként a Friss album website-jának készítésénél a címlap grafikájához szerettem volna felhasználni a friss (ill. az angol fresh) szavak ideillő szinonímáit. Meglepetésemre minden szinoníma használható jelzőként az albumra: így az új keletű, a fiatal, a mai, a hűs-hűvös, az üdítő mind lehetne címe ennek a válogatásnak. JOE: A No.1 pedig ugyanígy önmagáért beszél: a szándék, hogy ilyen zenekarok egy lemezre kerüljenek nem csak egy lemezre szól. Ha van lehetőségünk rá - márpedig a Sony Music ígérete szerint nemsokára ismét lesz - szívesen készítünk hasonlót… Mi az a szándék tehát, amely a válogatás elkészítésére sarkalt benneteket? JOE: Elsősorban az a hajthatatlan vágy, hogy végre ígényes produkciók is teret nyerjenek azon a popszíntéren, ahol ez egyáltalán nem igaz. Arra gondolok, hogy az erősen üzleti gondolkodású média általában elhatárolja magát az ilyen típusú műfajoktól, pedig odakinn majd mindegyikben született már komoly sláger is. PIERROT: Azt viszont feltétlenül hozzá kell tennem, hogy az előzőekből következően ezek a műfajok nem feltétlenül az elmosódott határvonalú underground túlsó oldalán helyezkednek el -így a mi produkcióink sem. Örök kettősségem tipikus példája látható megint: dalok, amelyek képesek népszerűvé válni, pedig nem a mindenki által ostobának titulált közönség manipulált ízlését tükrözi. JOE: Magyarul nem buták a dalok. LEPE: Semmiképp nem szűk rétegeknek szóló "na majd mi megmutatjuk mi a jó, de te úgyse’ érted" lemezt akartunk létrehozni. Pierrot kedvenc megjegyzése ezzel kapcsolatban, hogy ez "poplemez", a szó legnemesebb értelmében. PIERROT: Ezek szerint nem csak az én kedvenc megjegyzésem… Nagyon egyetértetek. Ezért sikerült így együtt dolgoznotok? Egyáltalán hogyan történt mindez? LEPE: Van valami közös… leginkább ízlésnek mondható dolog közöttünk, bár mindegyikünk más-más gyökerekből táplálkozik… PIERROT: Ez egy hosszabb folyamat eredménye - és merem remélni, hogy csak részeredménye. A kicsiny, de növésben lévő cégünk, a Private Moon Productions is ugyanilyen alapon működik. Nem üzletemberek vagyunk, hanem muzsikusok, producerek. Talán tényleg valami közös, jó ízléssel megáldott emberek, akik megtanulták, hogy bízhatnak az értékítéletükben. De hogyan találtatok egymásra? PIERROT: Nem volt könnyű… LEPE: De nehéz sem. Tudod, sokszor van úgy, hogy évekig együtt, egymás mellett dolgozol valakivel, és érzed, hogy közös hullámhosszon vagytok. Mégis kell valami, ami ideiglenes munkatársból állandó partnerekké, barátokká tesz titeket. Ilyesmi fordult elő velünk is. Pierrot néhány produkciójánál voltam hangmérnök a Tom-Tom stúdióban és tudtam, hogy Joe az elmaradhatatlan asszisztens. Tulajdonképpen sok mai produkciónál is így van, de mégis sokkal inkább közösnek érzem a Private Moon munkákat, mint azelőtt. JOE: Persze, mert akármelyikünk is viszi a hátán a produkciót, a többiek véleménye biztos, hogy befolyásol bizonyos részleteket. PIERROT: Joe valóban régi segítőtárs. Mindig bíztam az ízlésében és a fülében. És most ugyanezt érzem Lepénél is. Mindemellett két teljesen különböző karakterű emberről lévén szó, sokszor eltér a véleményük - nemegyszer az enyémtől is. Azt hiszem, hogy még ennek ellenére sem kötöttünk soha komoly kompromisszumot a minőség kárára -és ez a lényeg. Beszéljetek egy kicsit az előadókról is. Ti választottátok ki őket? PIERROT: Egy producer három oldalról kaphat munkát: az első verzió szerint a kiadó keresi meg és a nyakába akaszt egy művészt, vagy koncepciót. Ebben az esetben biztos a végeredmény, de egy megrendelő szájíze szerint dolgozni nem mindig felemelő élmény. A második verzióban egy tehetséges művész kér fel közös munkára. Ez sem rossz - itt több szabadsággal bírsz, de a produkció kifutása kétséges. A harmadik változatban pedig maga a producer hozakodik elő egy ötlettel és ahhoz előadó(ka)t keres. Ez a legkreatívabb munka, de a kockázata is a legnagyobb. A Friss esetében az első kategóriáról nem beszélhetünk. LEPE: Pierrot egy kicsit diplomatikusan azt akarja mondani (nevet), hogy - nem véletlenül - csak olyan előadó kerülhetett az albumra, aki elfogadta a döntéseinket, de kellő mennyiségű önálló ötlettel is állt elő ahhoz, hogy sikeresen együttműködjünk. JOE: Talán kicsit patetikusan hangzik, de a Private Moon egy kicsit olyan mint egy nagy család. Nincs elszigetelt művész, mindenki mindenki véleményére kíváncsi és mindenki biztos benne, hogy jót akarunk - tehát elfogadják a véleményünket… LEPE: Mert nem a cipőhöz keressük Hamupipőkét, hanem a legszebb nőnek a legszebb cipőt szeretnénk megvenni… PIERROT: Ez milyen szép volt! (nevet) És hogy történt az egyes előadók esetében? PIERROT: Itt van pl. a Casino Twins, a "család" legkevésbé ismert zenekara. Náluk három ötlet találkozott: az acid jazz és drum and bass elemekkel megtűzdelt trip-hop az egyik kedvenc műfajunk (főleg Lepével vagyunk oda érte). Úgy gondoltuk, hogy megfelelő előadó esetén tudnánk valami klassz dolgot létrehozni. Aztán eszembe jutott Répássy Erika, aki nagyon tehetséges és egy jó ideje keresi magát - szakmailag. Volt egy közös produkciónk, egy számítógépes játék kísérőzenéje, amiben ráadásul pont valami hasonló műfajban tudott ragyogót produkálni, így elmondtam neki az ötletet. Meghallgatott néhány általam ajánlott albumot és úgy tűnik, sikerült beletrafálni az ízlésébe. Talán mázli. Mint ahogy az is, hogy az amerikai Kissinger épp itt, Magyarországon döntötte el, hogy szeretne rapperként valahol elhelyezkedni. Ganxsta Zolee-ékon keresztül eljutott hozzám és én bemutattam neki Erikát és az ötleteinket. Kissinger pont valami olyasmit keresett ekkor, ami kellően népszerű és európai, de táplálkozik az ő hip-hop gyökereiből. Most büszke az elkészült számokra és továbbra is nagy kihívásnak érzi a műfajt. LEPE: O.J. Sámson esete merőben hasonló. Volt egy koncepciónk az általunk hőn szeretett jungle műfaj meghonosítására. Mielőtt belekezdtünk volna kiderült, hogy a Karteles, E-Klubos Sámson nagy kedvvel csinálna hasonlót. Nekünk meg több sem kellett az ő legendás "patkányhangjánál"! PIERROT: Így a végeredményben (szövegekben, dallamokban, zenei és előadói megoldásokban) közös munka nyomán születtek meg a művek, amelyek tükrözik mind az előadó, mind a producer elképzeléseit. JOE: Ju-Tasi és az Anima Sound System esetében pedig a művészek közös munkát ajánlottak, hogy ezáltal megtáltosodjanak: sikereik legyenek, vagy önálló lemezük jelenjen meg. A Toys of Ancient Gods, a Ganxsta Zolee és a Kartel, valamint a From ma már magától gördülő produkció. Miért van az, hogy különböző műfajok képviseltetnek a Friss No.1. albumon, mégis egységesnek hat a dolog… LEPE: Mert Pierrot reggae-mániás…! PIERROT:…ezt mondja mindig… Pedig szerintem egyszerűen arról van szó, hogy a válogatás sikerült jól. Talán ugyanaz a kellemes érzés fog el akkor, amikor a Friss-t egyvégtében hallgatod, mint amikor legszívesebben felhívnád a rádióban a zenei szerkesztőt, hogy megköszönd az előző egy órányi műsort. Egyszerűen igyekeztünk ízléssel összeállítani a programot. LEPE: Nem is reggae, inkább dub… A dub az egyetlen biztos közös pont hármunkban. A reggae ezen elfajzott, pszichedelikus válfaját nagyon kultiváljuk. Így ha tetszik, ez a reggae mánia mindannyiunkra érthető… Így kerülhetett be a képbe -igaz, rövid időre- az Anima Sound System is, akiket eleddig hazánk első dub-zenekarának kiáltották ki… Miért, nem dub-zenekar? JOE: Épp annyira, mint amennyire más magyar együttes. Persze ez nem nagy baj, de mi is bedőltünk a híreknek… Mi történt? PIERROT: Az Anima Sound System-mel hosszútávú terveink voltak. Ők úgy akartak népszerűbbek lenni, hogy ne veszítsen a muzsikájuk az értékéből. Az ilyen feladat kapóra jön nekünk mindig. Ráadásul a dub-imádatunk egyértelművé tette, hogy dub-irányultságú együttműködést szeretnénk. Stílusosan egy bécsi Dub Syndicate koncerten dőlt el, hogy a célunk egy: valóban létrehozni Magyarország első vagy egyetlen dub-zenekarát. LEPE: A FRISS-re a zenekar instrukciói alapján elkészített két (azaz három) hamisítatlan dub-felvétel került, amelyek a Zion Train nevű kultzenekar hagyományait követve egyszerre könnyen emészthetők és értékelhetők a műfaj underground követői számára. (Ezt teszteltük is) Az Anima Sound System tagjai némiképp kompromisszumnak érezték a megoldást, de elfogadták az átgyúrt dalokat még május tájékán. Aztán a szerződéseket mégsem írták alá… mert ráadásul nem csak a Private Moon, hanem a Sony Music is ajánlatot tett számukra. Mi meg csodálkoztunk, hogy mi nem működik, ha minden a megbeszéltek szerint történt… PIERROT: A távozásuk mögött én azt hiszem, hogy leginkább a korábbi szerződéses kötelezettségük állt, amely szerint kiadójuknak tartoznak a következő lemezanyaggal. Ez még talán megérthető, bár kissé felelőtlen hozzáállásról tesz tanúbizonyságot - ellenben a kicsit övön alulira sikerült sajtónyilatkozataik zavarnak, amelyekben a szakítás okaként a közös dalok minőségét és nem megfelelő szerződéses feltételeket emlegetnek. Mintha egy erőszakos terrorszervezet karmából menekültek volna meg… JOE: Pedig az elején ugyanúgy ők voltak azok, akik telekürtölték a sajtót az együttműködés, azaz a dub-irányultságú együttműködés hírével. Ezek után végkép kiváncsivá tettétek az embereket a közös Anima dalok iránt… PIERROT: Ha ez képes a FRISS album egyik vonzerejévé válni - ám legyen! Mi lesz az előadók sorsa a FRISS album után? PIERROT: Van aki már korábban, van, aki időközben révbe ért. Van olyan is, aki vár. Természetesen a FRISS céljai között elsőként az szerepel, hogy új, leendő sztárokat lőjünk fel - és ez a közönségén túl a kiadók figyelmét is felhívja. LEPE: Ezért is a furcsa szerkesztési elv: a két-két dal minden előadótól. Mint hét kislemez gyűjteménye. A páratlan számú track-ek a rádióbarát "A-oldalas" dalokat rejtik, míg a páros számú kísérődalok inkább ízelítőt adnak a zenekarok további repertoárjából - persze ez a megítélés nemegyszer szubjektív… PIERROT:…amiben nem hiszünk ugyebár. Ugyanis szent meggyőződésünk, hogy az elcsépelt "Ízlések és pofonok…" kezdetű szólás az egyik legnagyobb emberi tévedés. Több esetben bizonyítottnak látom, hogy működik valamiféle közös, általánosítható "ízlésrendszer", ami mindenki számára ugyanazt jelenti. Tehát azt gondolom, hogy nem csak lázálmot kergetünk akkor, amikor ezekben a dalokban potenciális slágereket látunk. Kérdés, hogy a sikerkovácsok műhelyében még hány ilyen fogékony ember dolgozik… LEPE: …illetve milyen szempontok léteznek még… Végezetül még egy kérdés: miért pont hal? JOE: Miért nem mondjuk homár és sonkatekercs? - Rák and Roll? (nevetés) PIERROT: Erre választ adtam a lemezborítóban… LEPE:…mert reggae-mániás… (nevet) |
