BRAVO: Mondd Tamás, hol születtél és nőttél fel?

TAMÁS: Budapesten születtem - elég régen -, részben itt is nőttem fel. Egyéves koromban Párizsba mentem a szüleimmel, öt évet töltöttünk ott. Az általános iskolát itthon végeztem 12 éves koromig, utána pedig Rómába mentünk ki négy évre. Szép időszak volt, s hasznos, mivel megtanultam két nyelvet.

BRAVO: Jó tanuló voltál?

TAMÁS: Abszolút jó tanuló voltam hetedikig, viszont Rómában négy évig nem erőltettem meg magam. Csak falból ültem ott a suliban, nem érdekelt. Annyira lemaradtam a tanulmányokkal, hogy amikor hazajöttem, több tárgyból bukta volt.

BRAVO: Mindannyiunknak vannak gyerekkori álmai. A te álmaid között szerepelt az, hogy énekes leszel?

TAMÁS: Igen. Gyerekként Párizsban a 60-as évek végén átéltem a Beatles-őrületet, és már akkor eldöntöttem, hogy én is "Biklisz" leszek ha megnövök. Óvodásként már saját se füle se farka dalokat énekeltem magnóra.

BRAVO: Mesélj a zenei pályafutásod előzményeiről.

TAMÁS: Negyedikes gimis voltam, amikor rám támadt az egyik osztálytársam. Ő is tudott három akkordot, meg én is. Tehát zenekart alakítottunk, melynek neve "The Brokies" lett, a Beatles után szabadon. Tulajdonképpen csapnivaló amatőrök voltunk, viszont nagy hódításokra tettünk szert ennek kapcsán a lányoknál. Utána volt három vagy négy próbálkozás, amiket én már zenekarnak nevezek. 1986-ban beneveztünk egy tehetségkutató versenyre, ahol megismerkedtem az Exotic együttessel. A budapesti döntőn már náluk énekeltem, s végül megnyertük ezt az országos versenyt.

BRAVO: Mióta énekelsz egyedül?

TAMÁS: 1993. január 1-jétől.

BRAVO: Milyen zenei irányzathoz sorolnád azt amit csinálsz, és miért éppen ezt a stílust választottad?

TAMÁS: Amikor egyedül maradtam az Exotic feloszlása után, fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Az ízlésem elég szerteágazó, tehát bármilyen műfaj szóba jöhetett volna. Egy-két hónap elteltével aztán kiforrott bennem mi az, amit érdemes csinálni. A lemezvásárló tömeg inkább a diszkózenék felé kacsintgat az élőzene totálisan a háttérbe húzódott. Ezért hát kitaláltam a stílust, ami a diszkózenének, a reggaenek és a saját világomnak egy speciális keveréke.

BRAVO: A zenéd elég egyéni. Te írod a dalokat? Kikkel dolgozol együtt?

TAMÁS: Az első lemezem létrejöttében nagyon sokat segített Pierrot, Erdész Róbert és tetovált barátom, a Sing Sing zenekar Cerka nevű gitárosa. Vámos Zsoltival, az Exotic ex-gitárosával is írtunk néhány dalt közösen. A nagy siker, a "Nincs baj, baby" egy az egyben Pierrot szüleménye.

BRAVO: A "Nincs baj, baby" tartalma nem valami hízelgő a nőkre nézve. Macho szöveg. Mi a véleményed erről?

TAMÁS: Tulajdonképpen ezt a szöveget én meg is értem, és föl is vállalom bizonyos fokig. De ugyanakkor, mikor előadom ezt a nótát, poénból megkérdezem a közönséget: "Kik azok - a srácok közül - akik egyetértenek a szöveggel" A fiúk fölteszik a kezüket. Utána megkérem, hogy tegye le a kezét az, aki úgy gondolja, hogy a fiúkról is el lehetne énekelni ugyanezt. Erre az összes lány fölteszi a kezét. Tehát nincs olyanról szó, hogy én antifeminista lennék.

BRAVO: Szereted a nőket? Emlékszel még az első szerelemre?

TAMAS: Hát persze. Nehezen indult a dolog. Tánciskolába jártam és ott ismerkedtem meg a leányzóval, aki nagyon félt a fiúktól (szülői oltás miatt). Három hónapomba került mire megfoghattam a kezét. Majd miután a kezem másfelé is tévedt, a lány leállított. Erre én azt mondtam: "Hát úgy néz ki, hogy mi nem vagyunk egymáshoz valók."

BRAVO: Igaz az, hogy nemrégiben megnősültél?

TAMÁS: Igen, 1994 májusában. Bár nem voltam igazán házasság párti.

BRAVO: Gratulálunk! Mit csinál a feleséged?

TAMÁS: A feleségem jelenleg a bébinket, Dánielt gondozza, aki négy hónapos. Tehát gyakorló apuka vagyok. Bár még nem veszem ki nagyon aktívan a részem a babaápolásból, de egyszer már sikerült megfürdetnem.

BRAVO: Hát ez nagy fordulat. Egyébként mennyit változott az életed amióta sikeres vagy?

TAMÁS: Ez a siker nálam nem robbanásszerűen jött. Az Exotic-kal is sikeresek voltunk, és első lemezem, a "Buli van" is elég jól fogyott. Fokozatosan lettem egyre elfoglaltabb és keresettebb. Most "érzem" igazán a gyümölcseit annak amit csináltunk.

BRAVO: Hogy telnek a napjaid?

TAMÁS: Munkával. Általában stúdióba vonulás előtt három hónappal nekiülünk és tiszta erőből alkotunk. Pierrottal összevetjük az elképzeléseinket, elkészülnek a dalok zenei alapjai, megrágjuk együtt, és ha elfogadható, következik a szövegírás. A stúdiómunka két-három hét. Lemezmegjelenés előtt videoklipet forgatunk, aztán ápolni kell a kapcsolatot a különböző médiákkal, amik akárcsak a fellépések, nagyon sok időt elvesznek. Nincs menedzserem, én magam tartok kézben mindent.

BRAVO: Mit csinálsz szívesen a szabadidődben? Van hobbid?

TAMÁS: Szeretek horgászni, ha pedig egyszer lesz elég idom, akkor elvégzem a búváriskolát. Régi vágyam, hogy legyen egy óriási motorcsónakom, amivel kedvemre nyomulhatok a tengeren.

BRAVO: Mi a végzettséged, volt egyéb foglalkozásod?

TAMÁS: Külkerszakos közgazdasági érettségim van. Egy ideig dolgoztam a repülőtéren jegykezelőként, elvégeztem ott egy csomó tanfolyamot, mígnem ráuntam. Utána fogtechnikusként dolgoztam.

BRAVO: Kanyarodjunk vissza a zenéhez. Vannak példaképeid? Milyen zenét kedvelsz?

TAMÁS: Tizenévesen a "Kiss"-t szerettem. Ők voltak az első számú kedvenceim. Az idő múlásával a kemény rock a háttérbe szorult, és átformálódott az ízlésem. Most amit szeretek az a szaxofonzene, az ethnós dolgok, és a modern zenét is valamennyire. A technót nem igazán kedvelem. De mostanában szívesen hallgatom Jovanottit is.

BRAVO: Mit ígér az 1995-ös év, lesz új albumod?

TAMÁS: A legutóbbi lemezemből még várható egy videoklip és egy újabb maxi CD: "Az optimista dal." Előreláthatóan 1995. augusztus 31-én jelenik meg a következő új lemezem, nagyjából ugyanabban a tőlem megszokott stílusban. Úgy gondolom nagyon jók lesznek a dalok. De már azt megelőzően májusban szeretnék kihozni az új slágerekből egy maxi CD-t ízelítőnek. Hogy ennek mi lesz a címe, egyelőre még titok...

BRAVO 1995. Március 9.