Gyújtsd meg a gyertyát!

Gyújtsd meg a gyertyát,
Kérlek bújj ide hozzám!
Ne mond, hogy értelmetlen
És ne fogd a véletlenre!

Hiszen annyira vágytunk erre,
Már hetek óta éreztük ezt.
Csábított a mosolyod vad vizekre,
Hol a hullámok ellen küzdeni kell.

Az eszem nemet intett,
A szívem igent jelzett.
Tudtam, hogy magamnak ártok azzal,
Hogy érzéseimet hozzád eljutattam!

Nem értem, hogy miért van ez,
Hogy az élet ilyen kegyetlen.
Nem foghatom a sorsra sem,
Hogy reggeltől estig csak szenvedek!

Ne törődj azzal, mit érzek én,
Hogy a szívemben milyen melegség.
Mert inkább látlak téged boldognak,
Azzal, kivel boldognak is érzed magad!

Most gyújtsd meg a gyertyát
És utoljára bújj hozzám!
Élvezzük a csodának a pillanatát,
Hát gyújtsd meg azt a fránya gyertyát.