A holnapról

Nem mondtam azt, hogy valami elkezdődhet,
Hogy egy csoda készül megszületni éppen.
Mert hiába szép és gyönyörű most minden,
A holnap téged feledésre késztet.

De itt ez a pár óra, hát élvezzük!
Hisz még annyi kínt kell elszenvednünk!
Nem törődünk a holnappal, hisz oly messze,
A boldogságnak ellent mondani hogy lehetne!

Mert őrült, ki ezt hagyja elveszni,
Bár az élet gyakran megkeseríti!
És mégis áldom a napot,
Amikor édesanyád a világra hozott!

Fordított világban született egy gyermek,
Ki „úriemberként" viselkedett velem!
Kire rossz szót mondani nem lehetett,
Csupán, hogy a holnapról ő is megfeledkezett!

Bp., 1996. Szeptember 11.