Az odautazás módja sokrétű volt, ki vonattal, ki lóháton, ki kocsival, ki szánkón, ki (zoknit) stoppolva, ki Sólyom-háton érkezett. Miután összeverődött a társaság, és csak délután 4-kor lehetett elfoglalni a szobát, kitaláltuk, hogy járjunk egyet a környéken.

Térképész kollégáink felmérték a terepet: a kitűzött célpont a található jelentősebb várrom lett. Nekivágtunk a gyalogtúrának, miközben elbeszélgettünk erről-arról (nem szívesen bocsátkozunk részletekbe). Kb. 7km után ketten bedobták a törölközőt és visszafordultak, mi viszont keményen kitartottunk az elhatározásunk mellett, miszerint megtekintjük azt a bizonyos várromot. Már vagy három órája gyűrtük a kilométereket, mikor rá kellett jönnünk, hogy ez a várrom elköltözött. Így hát étlen-szomjan, 8-10 vízhólyaggal a lábunkon, négykézláb tértünk vissza az eredeti kiindulópontra. Az összteljesítmény kb. 20km volt (jól megkínoztuk térképész barátainkat).

Megkaptuk a 32 ágyas, galériás szobánkat (a tisztaságról most inkább ne beszéljünk). Kipakoltunk, ágyat húztunk, nyalogattuk sebeinket, és kezdtük kipihenni fáradalmainkat. Lementünk vacsizni, és amíg a többség emésztett, addig a szervező gárda előkészítette az ünnepléshez szükséges kellékeket (4 éves a Pierrot-klub), úgy mint torta, üdítő, bor, pezsgő, mogyoró, pisztácia, ropi, és mindehhez képzeljetek hozzá egy gyertyafényes hangulatú szobát. Ettünk, ittunk, volt nagy dínom-Dani, sőt még azt is megvitattuk, hogy ki mióta jár klubra. Később meg kisebb csoportokba verődve kezdtünk elbeszélgetni, s közben ‘hanghatás’ gyanánt Pierrot bemutatta a Pa-Dö-Dö készülő albumát. Majd kezdetét vette a ‘Most mutasd meg’ című testi és szellemi vetélkedő, melyben Pierrot-ék csapata gonoszabbnál-gonoszabb (vagy az ő szavaival élve ‘baráti’) feladványokkal állt elő. Ilyen volt például:
- Szexmisszió - Néha a csajok is úgy vannak vele - A Szomszéd nője mindig zöldebb - Nem kell mindig kaviár - Spionfióka - Drágám a kölykök összementek - Moha és páfrány - Veronika kettős élete - Bárányok hallgatnak

 Képzelhetitek mi ment ott egész este. A játék után megrohamoztuk a tusolót, és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fiúk olyan sokáig voltak bent, hogy már többekben felmerült a kérdés: talán leesett a szappan? (majd kijöttek, mint akik jól végezték dolgukat) Hajnali 3 körül a többség szeretett volna nyugovóra térni, de néhány neveletlen kölök nem tudott lakatott tenni arra a buta arcára, ezzel zavarva a hálótársakat. Akik sokáig bírták a gyűrődést, szemtanúi lehettek Papp Jani sztriptíz- és árnyék-bemutatójának, majd lecsendesült minden.

6.30 tájban Janó (és Bibice) vezetésével megkezdődött az ébresztés, amit igen hamar lefújt Sólyom Tamás barátunk. A végleges ébresztőt Kriszta hajtotta végre rajtunk. Elkezdtünk éledezni, mire egyesek levonultak reggelizni, kettesek pedig a reggeli mosakodást választották, és akadt olyan is, aki kapásból fekvőtámaszokat nyomott.

Később fellátogattunk a kilátóba, szemügyre vettük az előző napi megmászott hegyet (szép kis teljesítmény volt). 10.30 felé összeszedtük magunkat és elhagytuk a szállást. Letáboroztunk egy közeli tisztáson s ilyen-olyan társasjátékokkal múlattuk az időt. Majd mikor jelzett a hasunk, felváltva mentünk ebédelni. Minden mindenki jóllakott, élményekkel teli bőröndökkel indultunk haza, hiszen a "szürke város tárt karokkal várt"! Akik eljöttek kirándulni, még biztos sokáig emlegetik azt a hétvégét, és együtt várják a következő májust. Sajnos "minden elmúlik az idővel".

Cikk: Szép Krisztina, Nagy Emese, Langmár Júlia